Nos az van,hogy napok óta kívánós vagyok,ami nem lenne nagy probléma,ha akadna elérhető közelségben néhány olyan dugásilag túlfűtött hímpéldány,aki elkapna és megmutatná nekem,mitől tudok én egy igazi kis cafka lenni az ágyban, olyan akivel abban a pillanatban azt tehet az embere, amit csak akar,de csak azért mert én is akarom.

Böjtölök, részben önszántamból,részben nem.....önszántamból azért,mert vannak pasik akik akarnak velem dugni,de én nem akarok velük (ők vannak többségben),és vannak azok akikkel én  is szeretnék,de valami oknál fogva nem valósul meg a dolog (ez lehet idő,távolság,stb). :( Csakhogy én ezt egyre nehezebben viselem,hiszen már az sem enyhít az éhségemen,ha esténként elrendezem magam párszor. Azért az nem az igazi. Viszont olyat nem teszek,hogy lefekszem valakivel,akit nem is kívánok igazán....az nem én lennék. Inkább kivárok...de akkor az isten mentse meg tőlem azt a férfipéldányt a három közül, amelyik legközelebb a kezeim  (combjaim) közé kerül....vagy inkább nekem lenne félnivalóm? :)

Meglehet,sokan azt gondolják rólam,hogy sok pasival szexeltem már,de ez nem így van. 33 évesen elég a két kezem,hogy összeszámoljam a férfiakat, akikkel annyira kerültünk közel egymáshoz,hogy láthattak meztelenül és még hozzám is érhettek, stb. Nem a mennyiség a lényeg.

Jelenleg két olyan férfiú van akivel annyira el tudom magam engedni,hogy amikor vele vagyok minden érzékszervemmel ránk koncentrálok és a külvilágból szinte semmit sem érzékelek,rábízom magam,mert megbízom benne,hogy amit csinál az mind jó és finom és én is veszettül akarom még akkor is,ha addig még nem igazán csináltam. Az egyikbe szerelmes vagyok amúgy rendesen, a másikkal csak arra az időre esem szerelembe,amíg mindenestől bennem van. :) Az az érdekes,hogy mostanában inkább a másodikért veszek meg. A harmadikról nem beszélek,mert még nagyon friss kategória,de nem azért mert nemrég ismertem meg,hanem mert még nem volt annyi közös "élményünk", ezért őt még nem tudtam kategorizálni....a lényeg: akarom.

  Szóval nem egyszerű dolog szinglinek lenni (de rühellem ezt a szót),de adtam magamnak pár hónapot,amíg kihasználom az egyedüllétet,hogy nem tartozom senkinek semmivel és megtehetem,hogy három pasit "reptessek" magam körül,akiket mellesleg évek óta ismerek. Még úgysem csináltam ilyet soha az életemben...a barátnőm szerint kifordultam önmagamból,mert ő egészen másnak ismert meg. :) Aztán ha ez elmúlik,visszatérhet minden a rendes kerékvágásba,és jöhet a házasság, meg a gyerek. :) Akkor majd gondoskodó feleséggé és tisztes családanyává vedlek át (vissza),kicsit megtartva a párom számára a mostani énemből.

Kicsit össze vagyok zavarodva.....

Van valaki,akit ismerek pár éve....illetve nem is tudom,hogy mondhatom e azt hogy ismerem,hiszen azon kívül,hogy köszöntünk egymásnak sosem beszélgettünk. De amikor megkeresett,szívesen fogadtam.

Imádtam,hogy okos, édes és van stílusa....nem kellett sok idő,hogy levegyen a lábamról. Hála a modern kommunikációs eszközöknek,gyakran beszéltünk,bár bevallom csak egy témánk volt.....amit mindketten akartunk.....egymástól. :)

Tisztában voltam vele,hogy nem független,de nem érdekelt.

Talán egy hónap is eltelt,mire adódott egy lehetőség,hogy lássuk egymást. Nem haboztam sokat,kocsiba pattantam és este 10kor nekivágtam a 200km-es útnak. Egészen addig nem volt bennem félelem,míg a ház elé nem értem....de ott sem volt sok időm a "Mi lesz,ha...?" kérdéseken rágódni,mert mire felkocogtam a másodikra,már az ajtóban várt. Édes volt!  Miután lepakoltam a táskám,töltött magunknak bort és körbevezetett a lakásban.

Letelepedtünk a nappaliban lévő kanapéra...meglepett,hogy szemben velem ült le és nem mellém. Általános dolgokról beszélgettünk,de én csak arra tudtam gondolni,hogy mennyire kék szeme van......nem csak egyszerűen kék,hanem ESZELŐSEN KÉK! Amikor végre mellém ült,megsimította a vállam és amint a bőrömhöz ért,elvesztettem a fejem...megcsókoltam. Teljesen szembe fordultam vele és az ölébe ültem.....

Ledobáltuk a ruháinkat....rajtam csak egy tanga maradt és rajta is csak egy boxer. Miközben a melleim simogatta,mélyen egymás szemébe nézve élveztük ahogy a csípőmet mozgatva dörgölöm magam oda a farkához,ami már kemény volt. Letérdeltem elé, az alsónadrágon keresztül kezdtem el falni az egyre jobban merevedő,lüktető szerszámát....aztán mikor kiszabadítottam a boxerből,éreztem mennyire forró és feszes. Csókolózni kezdtem a farkával... Élveztem,ahogy kitölti a számat.

Aztán gyengéden a hátamra fektetett és előttem térdelve nyitotta szét a combjaim,hogy láthassa mennyire kívánom. A testem megrándult amikor belémnyalt.....egyre szaporábban vettem a levegőt,de csak toltam magam az arcába,hogy talán még levegőt sem kapott szegény. :) Nem is baj.....annyi levegővétel ilyenkor épp elég,hogy meg ne fulladjon az ember. A nyelve úgy siklott az ajkak közt a csiklómon,hogy éreztem perceken belül végem lesz. Mindent akartam belőle azonnal...egyszerre akartam érezni a nyelvét, a farkát magamban ....magamon,mindenhol. Könyörgő szemekkel néztem,hogy dugjon meg és ő nem is tagadta meg ezt tőlem. Merev dákóját lassan a puncimhoz nyomva behatolt....vonaglottam a gyönyörtől és apró kéjes sikolyok hagyták el az ajkam miközben egyre szaporább lett a légzésem. Az arcát néztem,tetszett ahogy élvez engem...ez még jobban felizgatott.

Mi a fene van a pasikkal?! Nem bírnak a lábuk közt lévő pár centis húsdarabnak parancsolni?

Helyszín a barátnőm pasijának a lakása...party,zene,pia. Jó  a hangulat! Egyszer csak jön a hidegzuhany: A barátnőm pasija rámnyomul!!!!! Próbálom kivédeni...először próbálom elpoénkodni a dolgot,később jön a komolyabb beszélgetés,hogy "Ugye ezt azért Te sem gondolod komolyan?".... aztán rá kell ébrednem,hogy esélyem sincs,ezért lelécelek. Taxit hívok. Akit már vagy fél éve mindíg. Megismeri már a számom és tudja azt is,hogy hova kell jönnie értem és,hogy hova kell vinnie. Ez így nagyon kényelmes! :)

Hónapok óta flörtölünk egymással,de eddig még nem történt soha semmi kettőnk közt. De most valami más lett. Hogy mi,azt magam sem értem.Talán a pia hatása...nem tudom,de mindegy is!

Ahogy ülök mellette a kocsiban, végigfut az agyamon,hogy mi lenne ha...Ő meg Én. Kis mosoly jelenik meg az arcomon, amit persze észrevesz és elkezd kérdezgetni.

-Mire gondoltál?-Na ez az amit el  akarok kerülni,de nagyon úgy tűnik,hogy bármit is válaszolok, ebbe bele fogok bukni. Nem lennék jó póker játékos! Az arcom mindíg elárul!

Megáll a kocsival és faggatni kezd....Közben jár az agyam,mert bevallom valamiért vonzónak találom és dugni akarok vele! Arra gondolok mit veszíthetek? Legalább lesz egy (remélhetőleg) jó éjszakám. Ránézek...egyenesen abba a veszedelmesen fekete szemébe és megcsókolom. Puha húsos szája van és én finomnak érzem. Becsúsztatja a kezét a felsőm alá és simogatni kezdi a melleim.Hosszú ujjaival körbejára a mellbimbóm,cirógatja, és gyengéden belecsíp ügyelve arra,hogy ne fájjon. A következő pillanatban már a szájában van a mellbimbóm, csókolja és szívogatja őket. Úgy éreztem felrobbanok! A kezem a nadrágja sliccére csúsztatom és nadrágon keresztül megmarkolom a farkát,ami már eléggé kemény addigra. Imádom! Akarom!

Lehúzom a sliccét és kiszabadítom a dákóját,ami forró és úgy lüktet,hogy akár a pulzusát is meg tudnám mérni.Odahajolok és először csak lehelletnyi csókot adok a makkja végére ahol megjelent az első édes kis csepp,ami bizonyítja számomra,hogy nagyon élvezi a dolgot. 

Átmászok és az ölébe ülök....nem veszem le a bugyim,csak félrehúzom. Rácsusszanok a farkára...finom érzés,hogy közben a fejét a melleim közé nyomja.....így dugom meg. Gyors és kissé erőszakos menet következett de nem bánom. Ez épp így kerek! És ki tudja? Lehet hamarosan ismét szükségem lesz egy taxira..... akkor csak őt fogom hívni. :)

Mit tehet egy magamfajta nőstény egy csúnya szakítás után?

1-Bezárom magam a lakásom legsötétebb zugába,miközben teletömöm magam mindenféle 1000 kalóriás édességgel,amitől hatalmasra hízik a hátsóm.

2-Előbújok a csigaházamból és elkezdem élvezni a szingliség előnyeit. (Már ha létezik ilyen?!)

Nos, nem sokat gondolkodtam és az utóbbi mellett döntöttem. Blondie barátnőm nem hagyott cserben és amikor csak alkalma nyilt rá, elcipelt magával zenés-táncos szórakozóhelyekre. Kellő mennyiségű Mai Tai elfogyasztása után,én mindíg megéhezem,ezért a közeli pizzéria felé vettük az irányt. Miközben vártunk a pizzánkra, a kirakaton keresztül megpillantottam egy ismerős alakot az utcán.

A PORONDMESTER!

Szó nélkül felpattantam és utána eredtem. Megérezhette,mert megállt és hátranézett. Egyenesen rám. Átfutott az agyamon,hogy milyen rég is láttam már, és talán el is felejtettem,hogy mennyire vonzódtam hozzá. Akkor semmi sem történt köztünk.....de talán majd most.

-Szia Abigail! Jól nézel ki! Mizujs?

-Semmi extra....szingli lettem. Gyűlölöm ezt a szót! Olyan idétlen.

-Még mindíg ugyanaz a számod?

-Persze. Ha gondolod,hívj fel valamikor.

-Mikor?

-Amikor akarod!

Fél óra múlva már a lépcsőházban baktatunk a lakásom felé. Szeretkeztünk.

Ahogy múltak a hetek egyre világosabbá vált számomra,hogy nem ő az az ember akivel lenni szeretnék. És az én Porondmesterem ekkor olyat tett,amire álmomban sem gondoltam volna. Elémállt azzal,hogy "mi lenne ha vennénk gyűrűt?"....Mi vaaan???!!!!! Ember,normális vagy? Két hónapja sincs,hogy együtt vagyunk! Na talán annyira mégsem vagyok kétségbe esve,hogy hozzámenjek valakihez ilyen rövid idő után. Pedig bevallom hatalmas fogás lenne.....de én nem az a fajta nőci vagyok.

Talán ha három éve kéri meg a kezem....nem tudom....talán.

Barátok nem maradtunk,de tartjuk a kapcsolatot. Sokszor ebédelünk vagy vacsorázunk együtt. És ez épp elég.

Nem vagyunk jóban mostanában,érzem. Nem merek rákérdezni,hogy mi a fene baja van,de érzem,hogy nem jó valami.

Hónapok óta húzzuk a dolgot és talán már magam sem tudom,hogy van e ennek valami értelme,viszont nem tudom (akarom) elengedni. Aztán egyszer csak feladom! Rákérdezek. Válaszol. Nem lep meg amit mond,mégis fáj. Az idő megállt. A szívem is. Egész bensőm jéggé fagyott, és fájt,ha levegőt vettem.

-Sajnálom-mondta.

A szoba hirtelen forogni kezdett. Egy kérdés ott lebegett a levegőben. Csak egy szó: MIÉRT? Egy örökkévalóság után végül rámnézett.

-Nem tudom,csak érzem hogy valami nem jó.

Álltam a tekintetét. Mindketten tudtuk,hogy szükségem van magyarázatra,és megérdemlek egy ennél jobb választ. De semmi. A szememben felgyülemlett könnycseppek elkezdtek potyogni. Nyitottam a szám,de a szavak amiket mondani akartam,valahol mélyen bennem ragadtak.

-Annyira sajnálom,hogy ezt teszem veled,mert tudom,hogy mennyire szeretsz engem.

A kezdeti könnyezés zokogássá vált. Sokáig ültünk egymással szemben. Sírtunk. Talán ő jobban zokogott mint én,amit nem értek.

Kis idő múlva felálltam, összecsomagoltam gyorsan pár dolgot és elindultam az ajtó felé. Sokáig búcsúzkodtunk. Akkor én már nem tudtam sírni ő viszont hangosan zokogott. A szemébe néztem, megsimogattam az arcát és azt mondtam-Ne sírj kicsi! Minden rendben lesz!-Hát ekkora marha vagyok,hogy még én vígasztalom azt a pasit aki épp most dobott 2 és fél év után és még csak meg sem magyarázta. Ez lenne a szerelem?

Megtettem! Kiléptem a lakásból és csendben rácsuktam az ajtót az én reménybeli "boldogan éltek,míg meg nem haltak" álmomra.

Kérdés: Miért van az,hogy a pasik bármikor tudnak erősek és határozottak lenni,de ha szakításra kerül a sor,akkor összefossák magukat és nagyokat kussolnak?!