Az élet szép,még akkor is,ha éppen nem annak látod. A te döntésed ugyanis,hogy a napos oldalon jársz,vagy inkább az árnyékba húzódsz.

Fárasztó napon vagyok túl és most léptem ki a zuhany alól.Nincs rajtam törölköző,mert rohadt meleg van...inkább hagyom magam megszáradni. Itt vagy velem. Mögém lépsz,megfogod a vállam.
-Feszült vagy,ugye?- kérdezed.Bólintok.
-Feküdj a hasadra!
Megteszem,amit mondasz. Olajat kensz a kezedre...vaníliaillata van.
-Gondolj arra,amit tenni fogok veled.
Megteszem. Teljesen átadom magam neked. Fölém hajolsz és én lassan megérzem azt a kellemesen hűvös nedvességet a hátamon...olaj :) Elsimítod rajtam. Kezed fel-alá csúszkál a hátamon. Nagyot sóhajtok...minden porcikámat érzem. Zenélsz a hátamon,ujjaid mindenütt bejárnak,feszültséget keresve,hogy aztán megnyugvást adjanak. Egyre jobban felizgulok. Szeretném,ha másfelé is kalandozna a kezed.
Ha szavakkal nem is mondom,a fenekem egyre jobban az ég felé meredt,érintésért könyörögve. Vajon észrevetted? Kívánom,hogy lejjebb simogass. Olyankor gyönyörűnek érzem magam. Testem lassan elernyed...mindent rád bízok. Nincs okom az aggodalomra.
Lejjebb csúsztatod  a kezed...tudod,hogy ezt akarom. Lassan,nagyon lassan merészkedsz előrébb. Csak az én apró nyögéseim és a te lihegésed hallatszik. Én vagyok a hangosabb :)
Aztán végre belém csúsznak az ujjaid és azok kipréselik izzó kis puncimból a nedvességet.  Érzem, hogy szinte magamba szippantom az ujjaid. Közelebb hajolsz...szereted nézni. De ez neked sem elég....belecsókolsz az ölembe...érzem,hogy hideg a szád,én pedig veszettül forró vagyok. Pontosan tudod,mi a feladatod. Az ujjad a hüvelyemben,míg a nyelved a csiklómon táncol. Felléptem a mennybe vezető létra első fokára....a pinám átveszi a hatalmat egész énem felett,hatalmába keríti minden érzékemet. Nem látom,de tudom,hogy a másik kezed sem tétlen...megmarkolod a farkad,játszol vele...Tudod,hogy tudom! :) Visszatartom a lélegzetem,mert hallani is akarom.
Szélesebbre nyitom a lábam és feljebb emelem a fenekem. Rátolom magam a nyelvedre. Már nem kell sok...érzem,hogy végünk van. :)
A hátamra fordítasz,mert jobban hozzám akarsz férni.Sebezhetőnek érzem magam ezért piruló arcom elé emelem a kezem.
Mindenem készen áll...dörzsölni kezdem magam....bátortalan mozdulatokkal masszírozom a mellem,aztán egyre hevesebb leszek,ahogy a pinám a nyelvedre préselődik. Csak a fejedet látom...attól félek megfojtalak :) Hmmmm! Fejed a lábam közt....bárcsak magammal cipelhetném egész nap :)
Már nagyon akarlak,hogy bennem legyél.
Elém térdelsz...remeg a combom. A farkad végével lassan  a combhajlatomat cirógatod,azt az érzékeny részt,ahol a combom a puncimba hajlik....végigsimítod a keskeny elválasztó vonalat.Nem mozdulsz el onnan....odaérsz a megfelelő helyre...jóságos ég...Érzem,ahogy a farkadra csavarodik a testem. Kurvára kellett ez már! :)
De gondolsz egyet és mellém fekszel....kicsit rosszul is esik,hogy csak úgy kihúzod belőlem a keményen lüktető hímtagod....irigy vagyok :)  Magadhoz húzol egy mozdulattal.Háttal vagyok neked. A farkad kissé besimul a két farpofám közé,de még egy kicsit rásegítesz és picit beljebb nyomod. Előrenyúlsz,megfogod a kezemet és rávezeted a csorgó kis nyílásomra....azt akarod,hogy magamba nyúljak,hogy dugjam meg magam. A csiklómat masszírozom...imádom. Egyre lucskosabb és mocskosabb vagyok...de ez nem elég. Még mocskosabbá akarsz tenni.
Egymást figyeljük,ahogy kicsináljuk magunkat. :)
Cuppogó hangok hatolnak el hozzánk....nem tudom melyik hang kié,de mindegy is. A fenekem a farkadnak nyomom,hogy segítsek,de közben érzem,hogy mindenem megfeszül,reszkető sóhajjal élvezek el amint megérzem a fenekem a forró ondót...a hátsóm fel-le jár,kipréselve az utolsó csepp nedűt is a farkadból,amit becsúsztatsz a két combom közé,hogy ott nyugodjon meg. Ez egy igazán szép pillanat :) Nem rontjuk el azzal,hogy megmozdulunk....

Mi az a szerelem? Létezik egyáltalán? És olyankor mit kell érezni?

Talán ez ember életében csak egyszer szerelmes igazán...tizenévesen vagy húsz körül,amikor felkerül a szem elé az a bizonyos rózsaszín szemüveg. Akkor még az ember nem fél őszintének lenni és kimondani és megmutatni azt  amit a másik iránt érez. Akkor még minden olyan tiszta és egyszerűen szép. Nem taktikázunk csak szeretünk.

Aztán jönnek a csalódások...kinek több,kinek kevesebb jut. De kétségtelenül megváltozunk tőlük. És már csak ésszel szeretünk,mert védeni akarjuk magunkat és ezért bármire képesek vagyunk. Többé nincs bátorságunk őszintén,tiszta szívvel szeretni.

Régóta egyedül élek...az utolsó csalódásom óta nem vágyom kapcsolatra. Talán jobban félek a kelleténél. Általában nem kellenek évek,hogy továbblépjek egy kapcsolat után....de most ez más. Én abban hiszek,hogy mindenkinek van egy IGAZI akivel le tudná élni az életét,akivel családot szeretne. De lehet,hogy valami miatt mégsem vele öregszünk meg. Megtaláltam én is az IGAZImat....de nem lehetek vele.Megszoktam...elfogadtam. Ha igazán szeretsz valakit,akkor el tudod engedni ha menni akar. Ő menni akart...én engedtem...nem is egyszer! Bevallom ezek voltak életem legnehezebb pillanatai.

Szingli életem kezdetén tele voltam kalandokkal,de két-három találka után már nem volt izgalmas a dolog. Volt amit megpróbáltam szinten tartani...de nem ment. Minél jobban akartam,annál jobban nem elégített már ki. Aztán volt,hogy valaki kevesebbet adott,mint amit ígért. Vagy nekem semmi nem elég?...Nem tudom. :) 

Adok magamnak még cirka 2 évet. Aztán,mint az egyik barátnőm, szülök magamnak egy gyereket...hisz ketyeg a biológiai órám :) Ki lesz az apa? Passz....nem hiszek a szerelemben! :)