Az élet szép,még akkor is,ha éppen nem annak látod. A te döntésed ugyanis,hogy a napos oldalon jársz,vagy inkább az árnyékba húzódsz. 

Fárasztó napon vagyok túl és most léptem ki a zuhany alól.Nincs rajtam törölköző,mert rohadt meleg van...inkább hagyom magam megszáradni. Itt vagy velem. Mögém lépsz,megfogod a vállam.-Feszült vagy,ugye?- kérdezed.Bólintok. -Feküdj a hasadra! Megteszem,amit mondasz. Olajat…

 Mi az a szerelem? Létezik egyáltalán? És olyankor mit kell érezni? Talán ez ember életében csak egyszer szerelmes igazán...tizenévesen vagy húsz körül,amikor felkerül a szem elé az a bizonyos rózsaszín szemüveg. Akkor még az ember nem fél őszintének lenni és kimondani…